Napsütés, nagyon meleg és boldog emberek a Fülöp-szigeteken

Sziasztok ismét! ^o^
Mindenki nagyon aranyos, hogy ennyire érdeklõdtök a blog, meg az itteni történések iránt, úgyhogy mostmár látom, hogy tényleg megéri írni. Így itt is van egy újabb poszt máris, ahogy megígértem. ;)

Az eslõ dolog, ami a Fülöp-szigetekrõl általában mindenkinek eszébe jut az nem más, mint az idõjárás - azaz az örök nyár és meleg. Még mikor Magyarországon voltam, aggódtam is kissé emiatt, hogy fogom ezt kibírni. Bár a nagyon hideget sem szeretem, de a forró nyár sem éppen a kedvencem, amikor bármit tesz az ember, akkor is megsül. 

Mostmár látom, hogy az aggodalmam alaptalannak bizonyult. Igen, meleg van és igen, sokszor nagyon meleg. De ez közel sem olyan zavaró, mint otthon volt, hiszen itt az emberek készen állnak rá, így minden helységben hūsítõ légkondi található, a kültéri helyeken pedig nagy ventillátorok vannak felszerelve, nehogy túlságosan megizzadjanak szegény emeberek. 

Olyannyira elsajátították az épületek lehūtését az itteniek, hogy össességében többet fázok itt, mint amennyit Magyarországon fáztam. :D Ez nem vicc, a plázák, szupermarketek többsége péládul olyan szinten le vannak hūtve, hogy bizony általában szükségem van egy pulcsira. Bár úgy tūnik, csak én vagyok ilyen érzékeny, a helyiek már valószínūleg hozzászoktak, így vidáman rohangálnak ujjatlanban az alig 20 fokra hūtött bevásárlóközpontban. Mondjuk a moziba még Jonathan is csak kapucnis pulcsival felszerelve ül be, pedig neki alapból mindig melege van...:D

Eleinte rengeteget fagyoskodtam a kis papucsomban meg rövidnadrágomban, mostmár tudom, hogy ha kocsival, busszal fogok utazni vagy plázába készülök, akkor jobb, ha viszek magammal zoknit, pulcsit és lehetõleg hosszúnadrágban indulok útnak. Ez amúgy kinnt is gyakori viselete a helyieknek, fõleg közlekedés alatt, mert nem akarnak megégni, vagy túlságosan lebarnulni, (itt a minél fehérebb bõr az ideál, ennek érdekében mindenféle fehérítõ krémet is magukra kennek) így inkább belesülnek a hosszúujjúba.

Viszont kinnt sincs mindig olyan tūrhetetlen forróság. Bár mindig meleg van, de itt is meg lehet különböztetni egyfajta évszakokat, mégha ezek nem is határolódnak el egymástól annyira, mint Magyarországon. 

Éppen most, márciusban fog kezdõdni a forró és száraz része az évnek, amikor a legmagasabb a hõmérséklet és nincs csapadék, de van esõs évszak is, ami július környékén kezdõdik és majdnem minden nap esik olyankor az esõ, kellemesen lehūtve a levegõt. Ilyenkor elég gyakoriak a nagy viharok is sajnos.

Emellett december-január környékén is kissé enyhébb az idõ, az az itteni tél. :D Olyankor sötétedés után kifejezetten hūvös van és elég szeles az idõ. 

Az egyetlen dolog, amit elõször nagyon nem szerettem, az a magas páratartalom volt. Mikor útközben kínában megálltam átszállásra, már ott is feltūnt, mennyivel párásabb a levegõ, ez méginkább igaz itt a Fülöp-szigeteken. Kifejezetten folytónak éreztem, mostanra viszont már fel sem tūnik. ^^

Napsütés, rizsmezõ és pálmafák ^^

Így összességében nekem bejön az itteni idõjárás és ennek a fõ oka, hogy nagyon kényelmesnek érzem. Elég nehéz elmagyarázni, de nagyon kellemes és kényelmes, hogy közel ugyan olyan jó az idõ mindig. Olyan kiegyensúlyozott és nyugodt hangulatom lesz tõle, hogy tudom, hogy minden nap kb ugyan az vár kinnt, az év minden napján megfelelõ öltözék lesz egy rövidujjú póló meg egy rövidnadrág, itt nem érnek olyan meglepetések, hogy úgy lehül reggelre az idõ, hogy kiskabát kell, délután meg már lesül rólam a póló is, mint ez otthon gyakran megtörtént. 

Egy másik pozitívuma ennek az idõjárásnak, ami valószínūleg a legnagyobb is egyben, hogy az állandó napsütés nagyon is kihat az emberek hangulatára. Itt sokkal sokkal vidámabbak, mosolyógosabbak, lazábbak és pozitívabbak az emberek. Ez nagyon hamar feltūnt nekem, amikor megérkeztem. Az itteniek sokkal kevesebbet aggódnak, kevesebbet problémáznak, még az útszéli szegény munkások, akik biztos francba kívánják amúgy amit csinálnak, vidáman és kedvesen mosolyognak. Egy zsémbelõ vagy goromba eladóval sem találkoztam még, meg alapból semmiféle zsémbelõ emberrel nem találkoztam még, itt mindenki mindig boldog. : )

Jó persze, biztos itt is, mint mindenhol vannak emberek problémakkal, biztos itt is vannak depis, negatívabb emberek, de  feltūnõen és jelentõsen kevesebb ennek a száma, mint például Magyarországon. 

Emellett itt mindenki nagyon nyugodt és laza is egyben, senki nem siet, vagy kapkod, nem türelmetlenkedik. Például a szupermarketben való sorbanállásnál megfigyeltem, hogy a pénztáros kisasszonyok teljes lelki nyugalommal pakolgatják bele a vevõk megvásárolt dolgait a szatyrokba, szépen elrendezik, majd mosolyogva átadják. És az ég világon senki sem szól rájuk, hogy figyelj igyekezhetnél kicsit, senki sem morcoskodik, hiába áll méteres sor a kasszánál. 

Ez nekem rettentõen furcsa volt elõször, hiszen otthon McDonald'sban dolgoztam, ahol rendesen meg volt hajtva mindenki és rettentõ kapkodásból állt az egész mūszak. Itt elõfordul, hogy 5 percnél tovább kell várni egy gyorsétteremben, de nem is szól miatta senki. ( Jó mondjuk, KFC-ben már kétszer is vártam több, mint fél órát, ott már kicsit ki voltam akadva és Jonathan is, pedig õ itteni :D - de ez szerencsére ritka.)

Egy másik jellemzõ tulajdonsága az ittenieknek, ami szintén az idõjárásra vezethetõ vissza nem más, mint a lustaság. Mert hogy olyan meleg van odakinnt, mondják õk, így senkinek nem akaródzik túl sokat sétálni, vagy úgy alapjáraton túl sokat mozogni, ha nem muszáj. 

Alapból, ha vásárolunk valamit, bepakoljàk nekünk zacsiba, ha gyorsétteremben végeztünk, elpakolják helyettünk a tálcát, ha tankolunk, nem kell kiszállni a kocsiból fizetni és még rengeteg ilyen kényelmes apróságot lehetne felsorolni.

A parkolókban a söfõrök rendszerint kirakják a többi utast a bejáratoknál, nehogy mindenkinek vissza kelljen sétalnia az épülethez a parkolóból, a tömegközlekedési eszközök is háztól házig visznek általában. Ha meg nem, hát arra találták fel a triciklit. 

A tricikli tulajdonképpen egy motor oldalkocsival és rengeteg van belõle, ahogy az elõzõ bejegyzésben említettem, itt van a legtöbb, ahol mi élünk.

Triciklik

 Mindenki bologan veszi igénybe a szolgáltatásaikat. Ha 5-10 percet kéne sétálni hazáig, vagy lerak a busz valahol, de nem pontosan a célba vett hely bejárata elõtt, akkor az itteniek leintenek egy triciklit, aki alig 100 forintos összegért elszállítja õket ahova szeretnék. 
Sokat nevettem ezen, amikor sétáltunk valahol, mégha csak pár percet is, már egybõl vagy 3 tricikli sofõr integetett, nem akarunk-e beszállni.
Egyébként 2x ültem már tricikliben, elég kicsi a hely odabennt, nem túl kényelmes, úgyhogy nekem jobban bejön a séta továbbra is. :D
De valóban hasznosak, többször kértünk már meg tricikli sofõrt, hogy ugorjon el zöldségeshez, ide-oda megvenni, ami kell, belátom az jó dolog, hiszen potom összegért házhoz szállítják, amire éppen szükségünk van a közelbõl ahelyett, hogy nekünk kellene a tūzõ napon a legnagyobb melegben útnak indulni.
Lehet, hogy én is kezdek ellustulni. :P

A dzsip a másik népszerū közlekedési eszköz

Mostanra ennyi, legközelebbre egy kis helyi kaja és nasi bemutatóval szolgálok majd. ^^

Az elsõ Fülöp-szigeteki bejegyzés ^o^

Sziasztok!
Újra itt vagyok és újult erõvel állok neki a blogolásnak. ^o^/ Már fél éve vagyok kinnt a Fülöp-szigeteken, de eddig még nem sikerült egy posztot sem összehozni. Eleinte túl sokminden történt és mindenre volt idõm meg kedvem, csak blogot írni nem, aztán meg már lusta voltam belekezdeni és az ékezet nélküli külföldi laptop is jelentõsen lecsökkentette a kedvemet a pötyögésre. >< 

De annyian kérdezték és kérték, hogy írok-e, miért nem, írjak, hogy végül úgy döntöttem megint belekezdek. 

Köszönet az elsõ számú szponzornak, Kaorinnak, az õ kérdése volt az utolsó csepp a pohárban, hogy mostmár tényleg össze kell szednem magam. :P

Úgyhogy mostmár olvassátok! 

Ennyi idõ elteltével nem is tudom, hol kezdjem hirtelen. Úgyhogy most csak jöjjön egy kis gyors összefoglaló, hol vagyok, miért vagyok itt és mi történt, amióta itt vagyok. Aztán majd igyekszem frissítgetni mindenféle helyi érdekességgel és új történésekkel már a napokban. ^^

Tehát tavaly augusztusban költöztem a Fülöp-szigetekre a páromhoz, Jonathanhoz amikoris másfél év távkapcsolat után végre összegyūlt a pénzünk az utazásomra. Az egyik elsõszámú indok, amiért én jöttem ide, hogy már nagyon szerettem volna világot látni és kipróbálni a külföldi életet, hát meg is kaptam mindent.:D

A kaland rögtön egy több, mint 20 órás repülõúttal kezdõdött, 3 repülõvel szeltem át a fél világot, hogy idejussak. Életemben elõször repültem és mindezt teljesen egyedül vittem véghez, úgyhogy igazán büszke lehetek! 

Hihetetlen volt eleinte, annyi volt az újdonság egy kis utazás utan egy teljesen más világba csöppenni, sok sok idõ után végre tényleg együtt lenni, azzal akit szeretek, ezek után biztos vagyok benne, hogy bármi lehetséges, amit igazán akarunk. ^^

Jelenleg egy kicsi, de nagyon helyes lakásban élünk, amit a legjobban szeretek benne, hogy a ház háta mögött közvetlenül elterül egy hatalmas nagy rizsmezõ. Nagyon szeretem a rizsmezõket, annyira szép élénkzöldek. Itt rengeteg van, ahol lakunk, mert ez a város, meg az egész megye egyfajta mezõgazdasági terület, itt folyik az egyik lagnagyobb rizstermesztés. 

Ugyanakkor ez a triciklik városa is, az egész országban itt található a legtöbb tricikli, így eléggé egyedi és színes az itteni utcakép, és kifejezetten kaotikus is sokszor. :D

A másik kedvenceim pedig a fák, amíg még otthon voltam, el voltam ámulva attól, hogy itt mennyire más lesz minden, még a fák is.:D És igen, nagyon sok szép pálmafa, banánfa van mindenfelé, amiket imádok. ^^ Emellett még a távolban húzódó hegyek, a rizsmezõk szélén álldogáló bivalyok, a többi furcsa közlekedési eszköz, mint dizseppek teszik érdekessé a tájat.  Így összességében nagyon szeretem a helyet, ahol élünk, minden nap van valami ùjdonság, látnivaló, amit eddig még nem fedeztem fel. 

Késõbbi posztokban majd minden ilyesmit kifejtek, mi mindent látni itt. : )

Pálmafák a házunk mellett : )

Az otthoni rizsmezõ 

A mindennapok nagyon kellemesen telnek, elég sok szabadidõnk van, annyi, amit Magyarországon a fõsuli és a Mekiben való munka mellett el sem mertem volna képzelni. Itt egyelõre nagyon el vagyok kényeztetve ilyen szempontból. Ennek külön örülök, mert legalább sok idõt tudunk együtt tölteni Jonathannal, tulajdondképpen a nap 24 óráját. ｡^‿^｡
Emelett van idõm mindenfélére, amit korábban csak tervezgettem. Olvasás, tánctanulás, sütés-fõzés, sportolás, a háziállatkákkal való foglalkozás, mert idõ közben lett egy adoptált cicánk, egy kiskutyánk és 2 kiskacsánk is. Így igen, bevallom a blogolás is igazán belefér. :D

Összességében minden tökelétes itt, jobb helyre nem is kerülhettem volna.
Sok-sok mindenrõl akarok még írni, hiszen sok helyen jártunk már, sok érekességet tapasztaltam, de minden téma megérdemel egy külön posztot, hogy rendesen kifejthessem, így majd legközelebb. Ami ígérem, még a héten lesz, több képpel kiegészítve! (^・ω・^ )