Milyen egy trópusi tájfun?

Sziasztok!

Többnyire olyan dolgokról igyekszem itt írni, amik otthon Magyarországon különlegesnek, szokatlannak számítanak. Nos, a trópusi tájfun mindenképpen valami ilyesmi. :D
Az elmúlt napokban két tájfunt is átvészelt az ország északi része, ahol mi is élünk, így ez a tökéletes alkalom, hogy meséljek róla egy kicsit. Milyen is átélni, megtapasztalni egy tájfunt, egy árvizet, mi is történik ilyenkor, mennyire erős, hogyan reagálnak rá a helyiek..?

Most nem csak a mostani tájfunokról szeretnék beszámolót írni, hanem inkább nagy általánosságban mesélni minden eddigi trópusi vihar élményemet egybeszedve.  

Azt már korábban is említettem, hogy az állandó meleg ellenére itt, a Fülöp-szigeteken is léteznek évszakok. Az esős évszak augusztus környékén kezdődik, a nagy viharok ideje viszont csak október felé érkezik el, az utóbbi években egészen decemberig ki is tart. Persze ez nem azt jelenti, hogy állandóan viharzónában vagyunk ilyenkor, de több nagy tájfun is átvonul ilyenkor az ország különböző részein, általában az északi Luzon szigetén, ahol mi is lakunk. Néhány vihar, főleg aminek csak a széle éri el az adott területet kisebb és nem sokban tér el egy nagyobb esőtől, más viharok azonban komoly károkat okoznak. 

Én 2o14-ben költöztem ide, abban az éven egy tájfun sem haladt át közvetlenül az ország azon részén ahol mi lakunk, csak a széléből kaptunk mindig, ami csak olyan erősségű esőt és szelet jelentett, amivel már Magyarországon is találkoztam. Így nem is igazán figyelmet mi történik az ország többi részén, csak a következő évben, azaz tavaly éltem át az első igazi tájfunomat és akkor jöttem rá, hogy a nagy viharok a Fülöp-szigetekiek életének szokásos részei ezekben a hónapokban.

Tavaly októberben kaptuk az első igazi tájfunt, aminek a közepe közvetlenül a mi megyénken haladt kersztül majd ezt később még másik 2 követte abban az évben. Így szerencsém volt mindent megtapasztalni az erős széltől kezdve a nagy esőn át az árvízig.
Az idei első tájfun múlt héten volt esedékes, amelyet egy másik követett közvetlenül tegnap éjszaka.

Tavaly természetesen rettentően be voltam ijedve. :D Bár az tény, hogy nem annyira, mintha mindez Magyarországon történt volna, vagy mintha turistaként lettem volna itt más külföldiekkel. Ugyanis a helyiek eléggé hozzászoktak már mindehez akármilyen kellemetlen vagy veszélyes is tud lenni, ezért az emberek többsége eléggé lazán kezelik a dolgokat - úgy sincs mit tenni- alapon.
Így mivel Jonathan is nyugodt volt én sem pánikoltam be - de azért, első tájfun élményem lévén természetesen rámijesztett kicsit a dolog, hiszen nem tudtam mire számítsak.

Szóval mire is lehet számítani egy tájfun során? Első körben sok-sok esőre és főleg hatalmas szélre. Gondoljatok bele abba amikor fütyül a szél és tombol kinnt a vihar és olyan hangos, hogy alig lehet tőle aludni és azt szorozzátok be tízzel legalább. A tavalyi volt az eddigi legerősebb, amit megéltem itt, ha a falra tettem a kezem éreztem, hogy mozog, meghajlik a szél súlyától és az egész ház recsegett, a fákat kinnt tekerte a szél, a gyengébb fák a földre feküdtek a széltől, minden könnyebb kinnt hagyott tárgy (ketrecek, állatok edényei, faágak, kevésbé jól rögzített táblák stb) szálltak össze vissza neki-nekiütközve a háznak...eléggé ijesztő élmény elsőre. 

A mi házunk elég apró és gyenge szerkezetű, nem tudtuk még mennyire bírja majd a tető a szelet így az éjszaka közepén nekiállhattunk bekészíteni az értékeinket, ruhákat egy hátizsákba ha esetleg megrongálódna a ház és el kellene hagynunk.
Ez az igazán félelmetes a tájfunban, hogy annyira kiszolgáltatottnak érzed magad. Kinnt tombol a hangos vihar, tépi a fákat, repkednek a dolgok, fújja az esőt mindenfelé és te ott ülsz bennt a kis házadban a remegő falakkal, reménykedve hogy megmarad a tető, mert ha nem akkor hirtelen a kinti zűrzavarban találod magad mindenféle menedék nélkül.
Szerencsére ez nem történt meg. :D
Idén már sokkal nyugodtabb voltam hiszen ha tavaly sem vitte el a házunkat a szél jó eséllyel idén sem fogja. 

Azonban nem az erős szél az egyetlen kárt okozó tényező egy tájfun alkalmával. Mivel rengeteg kisebb-nagyon folyó szeli át az országot, nameg rengeteg nagy területű rizsmező is található midnenhol így mégnagyobb problémát okoz az árvíz.
Az alacsonyabb területek, mint például ahol Jonathan családja él (és élt ő is korábban) rendszeresen elárad a nagyobb viharok alkalmával. S mivel a víz többnyire a folyókból származik, így miután a víz leapad hatalmas réteg iszapot, sarat hagy maga után a házkban, utcákon. 

A tavalyi árvíz volt az eddigi legnagyobb a környéken már hosszú évek óta, tőlünk nem messze az ismerőseink házában több, mint 2 méter magasan állt a víz. Akik nem rendelkeztek emelettel, azoknak a tetőre kellett mászniuk, ahonnan mentőcsónakokkal, helikopterrel szedték le a segélyt kérő embereket.
Mindez az éjszaka közepén zajlott így az ágyon ültünk és hallgattuk a helyi híreket hol mi zajlik, kell-e aggódni, merre jár az árvíz, elér-e hozzánk is stb....
Mivel mi magasabban lakunk a hegyekhez közelebb így ezt megúsztuk...azonban itt egy héttel később a rengeteg folyamatos esőzés hatására a mögöttünk lévő rizsmező áradt ki, árvizet okozva a házunkban.
Legalább az iszapot megúsztuk és "csak" a combig érő vízzel kellett megküzdeni.
Ruhákat a szemetes zsákokba, hűtőt és egyéb nehezen mozdítható elektromos cuccot kivinni magasabb területre tető alá, amit lehet feltenni a szekrények tetejére, legmagasabb polcokra, értékeket és a szükséges tárgyakat hátizsákba pakolni...aztán vártuk meddig emelkedik még a víz, amikor az ágyat is elérte, mint utolsó magas pontot ahol pihenhettünk, akkor menni kellett.
Később mikor már nem emelkedett többé a vízszint jöhetett a szivattyúzás és a napokig tartó takarítás...Komolyan inkább a szélvihar csak ezt ne. :D 

A másik kellemetlenség amit a viharok okoznak az az áramkimaradás...mi ebben is nagyon szerencsések vagyunk mert errefelé elég stabil az áramszolgáltatás. Ez elég ritka itt a Fülöp-szigeteken így a legtöbb tájfun súlytotta helyen napokra, sokszor hetekre eltűnik az áram, ami teljes elzártságot jelent a külvilágtól, a hírektől a segélykéréstől amennyiben szükséges és persze mikrót, vízforralót és társait sem lehet használni ami elég kellemetlen lehet ha fel vagy szorulva az emeletre, az utak pedig el vannak zárva vagy víz alatt vannak...Természetesen sokan már fel vannak készülve generátorokkal, aksikkal, zseblámpákkal és vészhelyzet esetére tartogatott kajával. 

Mostmár nekem is szokásos rutin, hogyha tájfun közeleg megyünk bevásárolni mindenféle instant, könnyen elkészíthető élelmiszerből, konzervekből, nasiból, feltöltjük az aksikat, mobilokat, előkészítjük a vészhelyzet esetére tartogatott kis gázsütőt, gumicsizmát, zseblámpát és társait. 

Szóval milyen erős egy ilyen tájfun?  Itt a Fülöp-szigeteken 5 kategóriába sorolják az viharokat, az egyes fokú riasztás a leggyengébb, ami nagyjából egy szokásos nagyobb magyarországi viharnak felel meg, az 5ös fokú viharok azonban komoly károkat okoznak, fák dőlnek ki, házak károsodnak meg illetve dőlnek összem amennyiben gyengébb trópusi házakról van szó...
A legutóbbi, tegnap éjszakai vihar szélerőssége 18o-2oo km/órás volt, nálunk semmi extra kárt nem okozott mivel a tájfun "szeme" északabbra haladt át az országon. Ott evakuálták az embereket, templomokba, sport csarnonokba szállították őket...ott hatalmas pusztításokat végzett a vihar illetve a hegyekben is, ahol sajnos többen is eltűntek a földcsuszamlás következményeként.

A legnagyobb helyi vihar az elmúlt években 2o13-ben történt, akkor több, mint 28o km/órás szelet mértek. 

A rengeteg veszély ellenére azonban meglepő mennyire jól reagálnak minderre a helyiek. Azt várná az ember, hogy mindenki pánikol, stresszel, idegeskedik és hogy tele lesznek a hírek síró jajjgató emberekkel, de nem. Persze ez is előfordul, elkerülhetetlen, főleg ha olykor tragédia történik...a mostani vihar északon hatalmas károkat okozott így kicsit más a helyzet....
de egy "átlagosabb" tájfun alkalmával, amikor senki sem sérül meg hihetetlen, hogy mennyire jól reagál az egészre a helyi emberek többsége.
A tájfunok közeledtével sincs pánik, mindenki rutinosan felkészül és kész. Ha jön az árvíz megteszik a szükséges lépéseket és várnak, amíg elcsitul a dolog...miután vége jajgatás helyett takarítanak, rendezkednek, nem sopánkodnak, hanem örülnek, hogy vége.
A hírekben is rendszeresen látom a mosolygó, integető embereket akik a tájfun után éppen az elszállt tetőjük darabjait szögelik vissza.
Ez a hozzáálás szerencsére rám is rám ragadt ideén. Tavaly volt az első alkalom, de már megtapasztaltam, tudom mire lehet nagyjából számítani és kész.
Hiszen valóban - mit lehet tenni? Ha jön a szél és döngeti a falakat nem sokat tehetünk, ha jön az ár egyszerűen összepakolunk és megyünk, ha kell tetőt mászunk...nem tudunk változtatni semmin, ugyan az fog történni akkor is, ha pánikolunk vagy ha nyugodtan várjuk a fejleményeket.
(Mindt például ők, akik vidáman kosaraznak az utcán az árvízben...)

A mostani tájfun alkalmával már mindenféle stressz nélkül raktároztunk be mindenféle nasiból, bezárkóztunk és kész, sőt őszintén szólva én végigaludtam mindkét vihart. :D
Ha ilyen helyen él az ember akkor számolni kell azzal, hogy ezek a dolgok rendszeresen előfordulnak és egy idő után megszokottá válnak.

Ennyi mostanra, még bőven a tájfun időszak közepén vagyunk így ha új élményekkel gazadgodom (reméljük nem :D) akkor arról mindenképpen beszámolok majd.  :P  

(Ha valaki szemléletesebben szeretné látni milyen erős tud lenni a szél, akkor ajánlom ezt a videót. )

El Kabayo - Lovastúra a Fülöp-szigeteken

Sziasztok!

Ma egy kis élménybeszámolóval szolgálok majd, ami elsősorban lovas ismerőseimnak lehet majd érdekes. Ugyanis a héten végre ellátogattunk a Clark városában található El Kabayo lovas framra.
Aki ismer tudja, hogy az egyik legnagyobb szenvedélyem a lovaglás, de sajnos erre nem sok lehetőség akad itt a Fülöp-szigeteken.

Míg Magyarországon, főleg Kecskeméten szinte minden sarkon akad egy kisebb-nagyobb lovasfarm, itt nem egyszerű találni még lovat sem, nemhogy rendes lovas farmot. Főleg mivel a helyi lovak inkább csak pónik, ha valaki egy rendes farmot szeretne üzemeltetni, rendes lovasoktatással, ami túlmegy a gyerekek körbe-körbe vezetgetésén akkor rendesen a zsebébe kell nyúlnia, hogy külföldről hozasson be lovakat és talán még a felszerelést is.  De a héten hosszas tervezgetés után végre eljutottunk az El Kabayo western farmra, ahol egy kis túrán vettünk részt.

A hely maga egyszerű, nem olyan gyönyörű, mint a másik farmjuk, ahol tavaly már jártunk, azonban nagyon jó érzéssel töltött el ott lenni, mert ez egy igazi rendes farm volt szakképzett emberekkel, lovakkal, amiket Magyarországon megszoktam. Látszott, hogy ide nem csak turisták járnak lovagolgatni a próba kedvéért, hanem itt valóban igazi lovas élet folyik.

Mivel sem Jonathan, sem a családja nem tud lovagolni, mégis együtt szerettünk volna részt venni a dologban így egy sétalovaglás mellett döntöttünk, ahol ők kísérők segítségével (én pedig természetesen egyedül) vezethettük végig lovainkat a gyönyörű területen.
Sajnos lovaglás közben érthető módon nem igazán tudtunk fotózni, pedig hihetetlenül szép helyeken vezettek át minket. Legközelebb mindenképpen megállunk majd kicsit mégtöbb fotóra, most csak képzeljétek el, hogy nagyon szép volt. :D

Először egy szép zöld parkosított erdei területen lovagoltunk keresztül, ami egy kis dombos mezőre vezetett, ahol egy kis folyó kanyargott. Körülöttünk legelésző lovakat és bivalyokat láttunk, még egy nagyon aranyos pár hónapos kis baba bivalyt is. Sok bivalyt láttam már, amióta a Fülöp-szigeteken élek, de most kerültem hozzájuk a legközelebb, ahogy közvetlenül mellettük lovagoltunk el, nagyon aranyosak voltak.
A folyón is keresztül kellett lovagolnunk több alkalommal is, ami nagyon nagy élmény volt nekem, akinek a tizen plusz éves lovas tapasztalat alatt még sosem volt lehetősége ilyen szép víz közeli környezetben túrázni. Mindig csak beszéltünk róla a nagy kecskeméti pusztában milyen jó lenne egyszer egy tavon, vagy folyón keresztül lovagolni, most végre ez a kívánság is valóra vált. :)

Visszafelé ismét erdőn, parkokon és egy kis helyi falunk keresztül jöttünk, ahol mindenki moslygott és integetett nekünk. :)
A túra végén még lehetőséget kaptam egy kis ügetésre és vágtára is a parkban, amit a többiek jelenlétében nem tudtam megtenni, ugyanis Jonathannak nem volt segítője a lovának elméletileg az enyémet kellett volna követnie, ami nem mindig akart összejönni, így ól megszenvedett a dologgal mivelhogy ez volt az első alkalma, hogy lovon ült.

Maga a hely egyébként éppen felújítás alatt állt, de egy kis western farmos témával rendelkezik.
Mindenképpen visszamegyünk még és akkor több képet tudok majd készíteni, most sajnos hamar haza is kellett indulnunk mert a lovaglás végeztével az eső is szakadni kezdett.

Azonban kedden lehet, hogy visszatérünk a másik farmjukra, ahol tavaly már jártunk és reményeim szerint ismét lóra pattanhatok majd egy kicsit. :)

Fülöp-szigeteki gyümölcskalauz

Sziasztok! 

Végre megint itt vagyok...sokadik nekifutás ez már a blogoláshoz, de talán most érkezett el az idő, amikor valóban rendszeresen folytatni is fogom. :D 
Már régóta szeretnék írni a helyi, egoztikus Fülöp-szigeteki gyümölcsökről, amiket ittlétem óta próbáltam. Igazából jó is, hogy csak most kerül sor erre a bejegyzésre, mert ebben az évben nagyon sok újdonsággal találkoztam.

Sorra veszem most az összes különleges gyümölcsöt, ami Magyarországon egyáltalán nem található meg- többségükről én magam sem hallottam soha mielőtt idejöttem volna. 
Persze van itt mangó, banán, kókuszdió, guava, ananász, papaya is, de most a különlegesebb, egzotikus gyümölcsöket szeretném bemutatni. : )

Mangosztán (Mangosteen) 

Ezzel kezdem, mert ez a kedvencem. A mangosztán vastag, kemény, piros héja mögött fehér kis gerezdek lapulnak, 1-2 nagyobb gerezdben nagy mag található, a kisebbek pedig színtiszta gyümölcs. Nagyon egyedi, gyümölcsös, savanykás, kissé talán citrusos az íze, mellette természetesen édes is, az állaga rostos és lédús. A magos gerezdekről nehéz leenni a gyümölcsöt, a kis gerezdek az igazán finomak. Annak ellenére, hogy alig található gyümölcs a belsejében (ezért elég drágának számít) szerintem ez az egyik legfinomabb gyümölcs.

 

Lansones

Egy másik kedvenc helyi gyümölcsöm a lansones. Kicsi, pár centis gyümölcs puha, vékony héjjal, a gyümölcs húsának szín kissé áttetsző. Általában egy nagyobb gerezdben található egy mag, de olyat is ki lehet fogni, amiben egyáltalán nincs - ezért szeretem, mert egyike az olyan gyümölcsöknek aminek tényleg sok az ehető része. Lédús gyümölcs, savanykás - édes íze van - a fehér elválasztó részek a gerezdek között kesernyések, amire néha véletlen ráharap az ember, sokan emiatt a grapefruithoz hasonlítják az ízét. 

Durian és Langka

Egybe veszem ezt a kettőt, mert nagyon hasonlóak és mindkettő olyan gyümölcs, amit igazából még nem próbáltam. A durian ismerős lehet, mert elég híres a rettentő szagáról, amit büdös zoknihoz vagy rohadó valamihez szoktak hasonlítani...az íze elvileg jó. Én csak a szagával találkoztam eddig, az elég is volt, tényleg olyan, mintha már megrohadt volna - csak sokkal rosszabb.
Ott van azonban a langka, vagy ismertebb nevén jackfruit ami a durian rokona és elvileg az íze is nagyon hasonló, csak a rossz szag nélkül.
Friss állapotban nehéz langkát találni, viszont szárított, aszalt, fagyasztott változatot már próbáltam és az tényleg nagyon finom. Nagyon édes, tömény íze van, mintha nem is gyümölcs, hanem valami édesség lenne. Sok helyi nasiban használják fel.

Durian

Langka

Marang

A marang nevű gyümölcs is az előző kettőhöz hasonlítható. A fura héj mögött egy törzs található, amire rácsimpaszkodnak a kis magok, rajta a csúszós gyümölccsel, amik könnyen lecsusszannak a magról. Még itt is ritkának számít, eddig csak egyszer ettem ilyet, de nagyon ízlett. Illetve annyira furcsa, hogy egyszerűen nem lehet abbahagyni az evését. Ennek is olyan furcsa, tömény édesség íze van és a durian fura szagából is kapott egy kicsit, de nem annyira vészes.

Rambutan

A rambután a licsi rokona, nagyon hasonló is hozzá küllemre és ízre is. A licsi egyike annak a kevés gyümölcsnek amit nem igazán szeretek, a rambután azonban nagyon finom. Édesebb és lédúsabb a licsinél és a héja is sokkal aranyosabb. :D

Dalandan és Calamansi

Ezt a kettőt is egybe veszem, mert szinte ugyan az a kettő, csak a dalandan nagyobb mandarin méretű, kissé édesebb, a calamansi picike pár centis és savanyúbb. Magukban nem igazán ehetők, inkább úgy használják fel őket a helyiek mint a citromot szokás, például üdítők, limonádé készítéséhez. A Dalandan olyasmi, mintha a citromba egy pár csepp narancs ízt kevertek volna, a calamansi lime szerűbb, ezt étkezésnél sültekhez, levesekhez szokták használni, hogy egy kis savanykás ízt adjanak az ételnek.

Aratilis

Az aratilist úgy írnám le, mint a Fülöp-szigeteki ringlószilvát. :D Nam igazán árulják sehol, néha megtalálni a piacokon, de alapvetően csak úgy terem úton útfélen a fákon, kertekben, aki arrajár leszedi és megeszi. Viszont nagyon finom gyümölcsről van szó, édeskés savanyú lé található a belsejében. 

Atis

Az atis egy krémes, édes gyümölcs. A kis fekete magok körül helyezkedik el a rostos gyümölcshús, ami nagyon puha és inkább krémesnek mondható, mint lédúsnak. Sokan azt mondják, hogy az íze a banán és az ananász keveréke, engem nem igazán emlékeztet ezekre, egyedi íze van, amit nem lehet más ismertebb gyümölcsökéhez hasonlítani. Viszont mivel elég édes és nem kifejezetten gyümölcsös az íze, így a banános hasonlatban lehet valami. 

Guyabano

A guyabano volt a kedvenc gyümölcsöm régebben, mostanában nem vettünk sokat, mert elég nehéz enni...nagyon rostos, inkább csak leszopogatni lehet a gyümölcsöt, a rost-szálakat a magokról nem az az igazi harapható gyümölcs, mint például egy alma. :D Az íze viszont nagyon finom savanykás, talán ez is enyhén citrusos ízre emlékeztető, de az érettebb gyümölcsök általában már teljesen édesek a savanyú mellékíz nélkül. Ennek ellenére gyümölcsös, friss íze van és elég lédús. 

Chesa

Egy elég ritka gyümölcsről van szó, őszintén szólva pár napja ettem ilyet először és mikor megláttuk a piacon hirtelen még Jonathan sem tudta megmondani, hogy mi is ez, egyszer látott és evett csak ilyet eddig. Valószínűleg ez a legfurább gyümölcs mind közül. Sem ízre sem állagra nem tűnik gyümölcsnek.  Nagyon édes, és száraz. Mikor még kevésbé volt puha az állaga olyan volt, mint valamiféle összetömörített por, vagy mint egy keményre főtt tojás sárgája. Nagyon furcsa, de nagyon érdekes is. Miután hagytuk pár nap érni a belseje egyre inkább krémessé vált és méginkább édes lett. Szóval olyasmi, mint egy édes krémes tojássárgája. :D

Chico

Végül itt egy másik süti ízű gyümölcs. Végiggondolva az itt kóstolt gyümölcsöket rájöttem, hogy a többség vagy a nagyon gyümölcsös savanykás kategóriába tartozik, vagy a süti ízű gyümölcsök kategóriájába - ahogyan a chico is. Ez volt az első helyi gyümölcs amit kipróbáltam és amire rámondtam, hogy olyan az íze, mintha valami egyhén gyümölcsös piskótát enne az ember. Az állaga is hasonló hozzá, nem olyan száraz, mint a chesa, de rostossága miatt nem is olyan lédús, mint más gyümölcsök. 

Biztosan vannak még gyümölcsök, amiket kihagytam, de ezek azok, amik a legemlékezetesebbek, legkülönlegesebbek, vagy amiket a leggyakrabba szoktunk fogyasztani.

Remélem sikerült elképzelni egy kicsit, hogy milyenek is lehetnek. :)

Pasko - Karácsony a Fülöp-szigeteken

Sziasztok! (^‿^)
Itt az ideje egy újabb Fülöp-szigettel kapcsolatos bejegyzésnek!
A közelgő Karácsony tökéletes téma, hiszen nagyon sokan kérdezik, hogyan is zajlanak itt az ünnepek, van-e "rendes" Karácsony?

Annak ellenére, hogy az örök meleg időjárás neméppen Karácsony hangulatú magyar szemmel nézve, az itteni emberek ha lehet mégizgatottabban készülnek az ünnepekre, mint otthon.

Talán éppen az időjárás az, ami miatt itt sokkal hamarabb elkezdődik a Karácsony-láz, ezáltal a Fülöp-szigetek magáénak tudhatja a világ leghosszabb karácsony-szezonja címet.
Hiszen Magyarországon viccesnek hatna feltenni a karácsonyi dekorációkat, mikor még meleg az idő. Ott a hideg telet, a havat kapcsoljuk a Karácsonyhoz.
De itt a Fülöp-szigeteken, ahol soha nincs se hideg se tél ez nem szab határokat, mikor is kellene elkezdeni a készülődést.
Ezért lehet az, hogy itt bizony már agusztus végén kikerülnek az első eladó karácsonyfák és díszek az áruházak polcaira.
Persze tavaly és idén is nevettem ezen, de itt ez a természetes. Októbeben már nagyban szólnak a karácsonyi zenék a rádióban és a plázák hangszóróiban, novemberre pedig már a lemaradottabb helyek is felteszik a karácsonyi dekorációkat.

Karácsonyi pálmafa

Kézzel készített karácsonyi díszek, lámpások, melyeket szeptembertől már mindenfelé árulnak az utak szélén a kézművesek. Kagylóhéj felhasználásával készülnek.

A Fülöp-szigetek (legnagyobb része) az egyik legmélyebben keresztény vallású ország, így a Karácsony szinte ugyan úgy zajlik, mint otthon. Persze mint minden téren, itt is rengeteg mindent vettek át a helyiek Amerikából, így itt nem a Jézuska, hanem a Mikulás hozza a karácsonyi ajándékokat, illetve a az édességet a zoknikba. (Amiket nyilván nem a kandallóra aggatnak, talán a légkondira. :D)

Igazi fenyőfa híjján itt műfenyőket díszítenek az emberek. A kedvencim ezek a fák, melyeknek beépített világítós végük van.  De kapható havas fenyőfát utánzó tobozos műfenyő, fehér, rózsaszín vagy kék színű és világítós gömböcskékkel ellátott fa is. 

A vallásosság miatt a templomi látogatás is fontos része az ünnepeknek, ezt 24.én este teszik a helyiek. Szerencsére Jonathan pont annyira nem vallásos, mint én, így ez nekünk kimarad.
Emelett a szenteste és 25.e ugyan úgy zajlik, mint Magyarországon.  Karácsonyfa állítás, ajándékozás, családlátogatás, sok sok evés.
Annyi, hogy itt a 26.a hivatalosan már nem része az ünnepnek, de mivel szinte mindenkinek szabadnap, ezért aznap is ugyanúgy látogatják még a kimaradt rokonokat a helyi családok. Sőt itt még egészen újévig folytatódik a karácsony-buli.

Karácsonyi díszekbe öltözött templom

A tradícionális karácsonyi ételek és édességek természetesen teljesen különböznek az európában, vagy Magyarországon megszokottaktól.
Kifejezetten nem is hiányolom ezeket a szaloncukor kivételével, de abból meg elegendő mennyiség érkezett postán a szüleim jóvoltából, szóval no problem. :D

Szintén Amerikából másolva, itt az úgy nevezett "candy cane" mentolos, hajlított cukorka rudat szopogatják az emberek, illetve a másik ünnepi édesség, ami minden házban megtalálható a gyümölcskenyér.
Egy tömör, édes piskóta telis tele cukros aszalt gyümölcsökkel, magokkal, egy kis brandyvel megkenegetve. Nagyon szeretem, itt ennek van tipikus "karácsony-illata" a mézeskalács vagy a bejgli helyett.
Egy másik édesség ami eddigi megfigyeléseim szerint kb minden nagyobb ünnep alkalmával fogyasztanak a helyiek, a gyümölcssaláta. Helyi gyümölcsök, fitalal kókuszhús, konzerv gyümölcsök, zselék felhasználásával készül, melyet sűrített tejjel kevernek egybe, a tetejére sajtot reszelnek (valamiért itt szeretik a sajtot édeséggel enni) majd berakják egy kicsit a fagyasztóba és már fogyasztható is.

Brandys gyümölcskenyér

És a szép karácsonyi dobozuk


Tejes kókuszos gyümölcssaláta

Főételek szempontjából a tipikus helyi húsos szaftos menük mellett tradícionális karácsonyi ételnek számít még a sonka és a sajt. Igen, sonka, tavaly tojást is főztem mellé hogy igazán Húsvétos legyen. :D
A Fülöp-szigeteki emberek úgy tartják, hogy karácsonykor gömb formájú ételeket kell fogyasztani, ez hoz szerencsét és békét a családra.
Így gömb formájú sonkát és nagy gömb alakú sajtot esznek, ez gyakori ajándék is a rokonoknak.
Mivel a helyiek még a cukrot is cukorral eszik, így a sonka is édes, fagyasztott formában kapható és olajban kell kisütni. Szóval azt hiszem egy mézes sonkás sajtos szendvics a legkarácsonyibb menü itt. (Vagy inkább mézes-sonkás sajtos rizs?) Viccet félretéve viszont mindenféle menüt készítenek belőle, mindennel elkeverik, mindenbe beletöltik a sonkát és a sajtot.

Gömb sajt

Kerek édes sonka

Már csak egy helyi szokás maradt ki, az pedig a zenés pénzgyűjtés. Halloweenhoz hasonlóan a gyerekek csapatokban járnak házról házra, ahol rögtönzött, vagy igazi hangszerekkel adnak elő karácsonyi dalokat és énekelnek. Ezért cserébe pedig pénzt kapnak, ha szerencséjük van.
Vagyis gondolom mindenhol sikerül pénzt gyűjteniük, mert az emberek szeretnének minél előbb megszabadulni a zajongó gyerekektől az ajtajuk előtt. :D

Szóval igen, nagyon is van "rendes Karácsony" (azaz tagalogul Pasko) a Fülöp-szigeteken, persze igencsak eltérő, magyar szemmel nézve sok helyen vicces és szokatlan, de nagyon érdekes hagyományokkal. (^‿^)

AsiaPop ComiCon Manilában

Sziasztooook! (●⌒∇⌒●)

Szombaton végre elérkezett a várva várt Asia Pop ComiCon és most megjött az élménybeszámolóm is!

A legelső ilyen rendezvény volt ez, de máris ázsia egyik legnagyobb conjának nevezhető. Ennél pedig biztosan csak feljebb törnek majd, idén és jövőre több országban is megrendezésre kerül majd, illetve ma érkezett az örömteli hír, miszerint 2o16-ban a Fülöp-szigetekre is visszatérnek!

Mivel tényleg hatalmas rendezvény volt, ez volt az eddigi legnagyobb és legizgibb con élményem. ⊙ω⊙

Szombaton hajnali 4kor, természetesen kialvatlanul keltünk és végre elindultunk Manilába. 

Persze olyan szerencsések voltunk, hogy a busz Manilába érve elromlott, de taxival hamar megérkeztünk az esemény helyszínére, a World Trade Center rendezvényközpontba, amit teljes egésszében kibéreltek a szervezők a hétvégére. 

A sor mondani sem kell haaatalmas volt, annak ellenére, hogy bőven akadt pénztár és kassza a jegyek beváltására. De olyan sokan várakoztak odakinnt, hogy a jobbra balra tekergő sorban valamivel több, mint egy órát várakoztunk. (Szerencsére bennt már nagy tér volt, így eloszlott a tömeg.)

Persze igazán megérte a hőségben való ácsingózás (még az is, hogy majdnem elájultam amikor megláttam a vérző karom, amit rendesen végigkaristolt a kordon XD), mert hihetetlen látvány fogadott, amikor végre bejutottunk az épületbe. ⊙ω⊙

 

Rengeteg márka és bolt állította fel a standját, vagyis inkább egész különálló kis szobákat igazi kiállításokkal egybekötve. 

Nagy márkák, nevek is megjelentek, páldául a Marvel egy egész életnagyságú és még annál is nagyobb Avengers (Bosszúállók) szoborkiállítást hozott, a FOX csatorna elsősorban a Walking Dead zombijait hirdette, de volt ott még Lego megannyi Star Wars-sal, Disney, Hot Toys és még soksok izgalom, ami egy rajongó szívét megdobogtatja. A képregény, manga, rajz rajongók is örülhettek, mert nagyon sok helyi és nemzetközi képregény művész jelent meg személyesen. Nagyon szívesen leírnám, hogy kik, de nem vagyot otthon ilyen téren sajnos. 

Ami engem lenyűgözött ilyen téren az az, hogy a TokiDoki márka is ott volt a tervezőjével, Simon Legno-val személyesen, aki boldogan dedikálta a rajongók által megvásárolt termékeket.

 Volt még egy kis helység, ahol meg lehetett nézni, hogyan készítik a rajzfilmeket, olyan érzékelő detektors ruhájú ninja kislányok mozogtak, amit a képernyőn lehetett követni. 

Játékokat is ki lehetett próbálni, többek között azt a virtuális játék szemüveget is, aminek foggalmam sincs mi a neve, de tudjátok az amit felraksz a szemedre és abban van a 3Ds képernyő. XD

Először azt sem tudtuk, hogy merre menjünk annyi látnivaló volt, annyi minden, amivel képet kellett készíteni, amit meg kellett csodálni. Csodás cosplayesek is voltak, akik közül sokakat csíptünk el egy képre. Disney karakterek, Trónok harca cosplayesek, színes animések, többségben igazán szép és igényes jelmezekben. 

Én pedig most avattam be az első alkotásom, a kis minion jelmezemet. Nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam, aminek igazán örülök! Sokan jöttek oda közös fotóra, vagy csak beszélgetni pár mondatot hogy mennyire aranyos vagyok és hogy mennyire szeretik ők is a minionokat. Még egy nagyon cuki kislánnyal is összefutottam, aki minionos pólóban jelent meg és hihetetlenül édes boldog feje volt, amikor meglátott. 

Még Jack Sparrowal is összefutottam, aki megjegyezte, hogy én vagyok a legszőrösebb minion, akit valaha látott. XD

Egyébként azt meg kell jegyeznem, hogy az itteni emberek az alapból kedves és közvetlen conos közönséghez viszonyítva is méginkább közvetlenek és kedvesek, amit külön élmény volt megtapasztalni. 

A megjelentek korosztályának is nagyon örültem. Sok szülő jött kisgyerekekkel, ami annyira aranyos dolog, de a magyar conokra jellemző, sokszor bosszantó, japán szavakat kiabáló 12-14 évesekből alig voltak jelen. A többség húsz körüli, huszas éveikben járó fiatal volt, de sok 3oas, vagy még annál is idősebb csoportot is láttam, ami nagyon pozitív, mert ezáltal úgy érzem, bőven van még helyem ebben a világban, nem leszek túl öreg mondjuk 5 év múlva egy seregnyi tini jelenlétében. :D 

Miután körbesétáltunk a helyszín kiállításain és standjain, betértünk a meghívott vendégek részlegébe is. Nagyon sok híres cosplayest, fotóst, művészt, youtube celebet hívtak meg a rendezvényre, akik készségesen fotózkodtak, dedikáltak a rajongóknak.

Közülük két személy iránt érdeklődtem igazán. Az egyik meghívott vendég Allison Harvard cosplayer és modell volt, aki az Amerika következő topmodelljéből lehet ismerős sokaknak. Egyszerűen imádnivalóan aranyos volt! Hihetetlenül kis vékony és valóban hatalmas nagy szemekkel rendelkezik. :P Nagyon barátságos és közvetlen is volt, örülök, hogy lehetőségem volt képet készíteni vele. Még Timet a plüssmacimat is megdicsérte, hogy mennyire aranyos. :3 

A másik személy, akivel találkozni szerettem volna a kedvenc cosplyerem Vampy Bit me. Nem volt ott a standjánál, de kiszúrtam valahol sátálni, így vele is készíthettünk fotókat. Nagyon édes és gyönyörű volt. 

Sok más vendég is jelen volt még, de vagy nem igazán ismertem őket, vagy nem érdeklődtem annyira, hogy képet, vagy aláírást kérjek. Egyedül Monika Lee az, akinek nyomon követem a munkásságát, de teljesen kiábráándultam belőle, ahogy megláttam. :D Nagyon bunkón szólt oda az őt körülálló embereknek majd továbbra is olyan felsőbbrendű rideg fejjel bámult mindenkire. Ráadásul még nem is nézett túl jól ki szegény...nagyon irritálóak az ilyen maguktól elszállt felkapott kis lánykák, így nem tartottam igényt a vele való fotózkodásra. 

Ekkora már nagyon fáradtak voltunk a sok sétálgatás után, szerettünk volna betérni a színpadhoz megnézni néhány programot, ami viszont nem bizonyult egyszerűnek. Ebben még lesz hova fejlődnie a redezvénynek, ugyanis nem volt semmi kiírva, elmagyarázva és a biztonságiőrők sem tudtak pontos infokat. 

Ekkor játszották ugyanis a világon először az új marvel film, az Amerika Kaptitány civil war trailerét, amire természetesen rengeteg ember volt kíváncsi. A nagyterem bejáratát azonban a trailer közeledtével lezárták és ki kellett menni sorbanállni hogy bejuthassunk egy hátsó bejáraton. Ott még a reggelinél is hosszabb sor kanyargott így azt mondtuk ki van zárva. :D Aztán végül csak úgy döntöttünk, hogy sorba kéne állni, hiszen bennt már mindent láttunk és jó lett volna néhány programon részt venni. 

Ekkora a sor már lecsökkent, mert a trailer elkezdődött. Sajnos lecsúsztunk róla, viszont a kinnt várakozó tömeg nagyon vicces volt. Valahányszor a film részletet néző tömeg ujjongott, a kinnti tömeg is hangoskodni kezdett, mintha mi is látnánk, ami bennt zajlik. XD Meg random butaságokat kiabáltak be, szóval odakinnt is igazán jót szórakoztunk. 

Amikor pedig kinyitották végre a kapukat beözönlöttünk. 

Bár a filmrészletről lemaradtunk, de éppen időben érkeztünk, hogy láthassuk Paul Bettanyt személyesen a színpadra lépni. Több filmből is ismerős lehet, de amiért igazán comic conra illő személy volt az a Vasemberben Jarvis szinkronhagjának alakítása illetve az új filmeken Vision megtestesítése. Hihetetlen, hogy egy ilyen sztárt is sikerült már az első ilyen rendezvényre beszervezniük. ( Nem véletlen, gazdag arab cég áll az egész mögött. :D )

Paul nagyon vicces és szórakoztató volt, talkshow szerűen beszélgettek vele majd a közönség tagjai is kérdezhettek tőle. 

A kedvencem az a kis története volt, miszerint elvitték a 4 éves kislányát az új film forgatására, a kislány pedig odament a Vision-nak beöltözött apukájához, és megmondta neki, hogy nagyon szereti őt, egy kicsit jobban szereti mint apukáját, de ezt ne mondja el neki ha találkoznak. :D

A beszélgetés végeztével egy kis szünet következett, amit ki is használtunk egy kis pihenős ücsörgésre amíg a cosplay versenyre várakoztunk. 

Na hát a cosplay verseny....én igazán elismerem a magyar cosplay versenyzők jelmezeinek színvonalát, egykét igazán hihetetlen jelmezt is tapasztaltam a conos látogatásaim során. De hogy itt szinte minden egyes versenyzőnek ilyen hihetetlen hatalmas jelmeze volt olyan showal körítve hogy tátva maradt a szám... A cosplayek nagy százalékát haaatalmas robotok, gépek, szörnyek, sárkányok és hasonlók tették ki, amik olyan minőségben voltak elkészítve, hogy hollywood is megirigyelné...

A személyes kedvencem az War machine jelmez volt, hatalmas hibátlanul elkészített robot jelmez, ami magától kinyílt, becsukódott, több helyen mozgott, forgott, hangot adott ki és még egy beépített füstgéppel is rendelkezett. És még rengeteg ehhez hasonló mozgó forgó effektekkel ellátot jelmezt láthattunk.

Voltak persze ettől egyszerűbb anime cosplayek is, de ők is igazán kitettek magukért, az ilyen versenyzők főleg a performance terén jeleskedtek, táncoltak, egy angyal karaktert alakító lány még a magasba is emelkedett egy emelő segítségével. 

Hihetetlen volt. 

A zsűri a híresebb meghívott cosplay és fotós vendégekből állt, a fődíj pedig nem kevesebb, mint 2 és fél millió forint volt illetve egy következő forduló Dubai-ban...

 

A verseny vége felé már nagyon fáradtak voltunk, hiszen alig aludtunk, sokat utaztunk, egész nap meneteltünk és nem is nagyon ettünk egész nap mert annyira el voltunk foglalva. Így este 5-6 fele már nagyon ki voltunk purcanva. Még körbementünk egyszer, majd úgy döntüttünk, hogy elindulunk a szállodába, hiszen másnapra szóló jegyünk is volt. Amit végül mégsem váltottunk be másnap, amit utólag persze már ezerszer megbántunk, mert még annyi mindennel kellett volna képet csinálni, még annyi mindent kellett volna vásárolni...

Az történt ugyanis, hogy a helyszínről eltaxiztunk a Mall of asia nevű plázába, ami ázsia leghatalmasabb plázája. Még soha nem voltunk ott így sokkolt a mérete, kb egy egész kis falu volt. :D Ott vettünk végre enni, meg vettem gyorsan egy pólót a Forever21-ban, mert nem akartam másnap is beöltözni, váltópólót meg elfelejtettem vinni persze...

Na és innen taxiztunk volna tovább a szállodánkba, csakhogy nem jó taxit fogtunk ki....a kedves sofőr szeretett volna jól átverni minket. 

A hotelnek elvileg csak néhány kilométerre kellett volna lennie, de ahelyett, hogy közeledtünk volna egyre csak távolodtunk. Először úgy volt, hogy nem lehet megfordulni az elválasztott sávú autóúton, de aztán kezdett gyanús lenni a helyzet. A hapsinak ráadásul nagyon gyanús feje volt így nem is akartunk szólni, mert ki tudja mit csinál ha látja, hogy rájöttünk a tervére....A terve valószínűleg (jó esetben) csak az lett volna, hogy jóóó nagy kerülővel megyünk, hogy jó sokat kelljen fizetni. Azonban egyre kihaltabb helyek felé hajtottunk, így nem lehettünk benne teljesen biztosak, hogy nem kirabolni akar egy félreeső sikátorban...

Így elkezdtünk színészkedni, hogy hát enni kéne valahol, majd az első olyan helyen, ahol voltak emeberek, egy benzinkútnál, ahol nem csinálhatott semmi gyanúsat szóltunk neki, hogy kiszállunk. 

Ott voltunk tehát este 9 után a semmi közepén a sötét Manilában...ki volt zárva, hogy még egy taxiba beszálljunk, busz meg nem vitt oda, ahová kellett volna. Plusz kegyetlenül ki voltunk fáradva, álló helyzetben ott majdnem bedőltem a fáradtságtól és az éhségtől. Így gondoltuk francba az egésszel, menjünk haza, mindent láttunk már gyakorlatilag. 

Végülis egyben örülök is, hogy hazajöttünk meg bánom is. Sajnos így Nathalie Emmanuel (Trónok hraca Missandei) szípadi talkshowjáról lemaradtunk, de legalább már láttuk őt amúgyis előben aznap...

Akárhogyis, az biztos, hogy hihetetlen élményben volt részünk. Hatalamas rendezvény volt, amilyenen még soha nem volt lehetőségem részt venni és minden pillanatát élveztem. 

Jonathannak az első ilyen rendezvénye volt ez és szerencsére ő is nagyon élvezte, így a jövőben mindenféle helyi conot végigjárunk majd valószínűleg. 

Sőt, már a következő cosplay tervem is megvan, ami az első igazi, minden részletében általam készített jelmez lesz. 

Jövőre pedig újra találkozunk AsiaPop ComiCon! ❣◕ ‿ ◕❣