Milyen egy trópusi tájfun?

Sziasztok!

Többnyire olyan dolgokról igyekszem itt írni, amik otthon Magyarországon különlegesnek, szokatlannak számítanak. Nos, a trópusi tájfun mindenképpen valami ilyesmi. :D
Az elmúlt napokban két tájfunt is átvészelt az ország északi része, ahol mi is élünk, így ez a tökéletes alkalom, hogy meséljek róla egy kicsit. Milyen is átélni, megtapasztalni egy tájfunt, egy árvizet, mi is történik ilyenkor, mennyire erős, hogyan reagálnak rá a helyiek..?

Most nem csak a mostani tájfunokról szeretnék beszámolót írni, hanem inkább nagy általánosságban mesélni minden eddigi trópusi vihar élményemet egybeszedve.  

Azt már korábban is említettem, hogy az állandó meleg ellenére itt, a Fülöp-szigeteken is léteznek évszakok. Az esős évszak augusztus környékén kezdődik, a nagy viharok ideje viszont csak október felé érkezik el, az utóbbi években egészen decemberig ki is tart. Persze ez nem azt jelenti, hogy állandóan viharzónában vagyunk ilyenkor, de több nagy tájfun is átvonul ilyenkor az ország különböző részein, általában az északi Luzon szigetén, ahol mi is lakunk. Néhány vihar, főleg aminek csak a széle éri el az adott területet kisebb és nem sokban tér el egy nagyobb esőtől, más viharok azonban komoly károkat okoznak. 

Én 2o14-ben költöztem ide, abban az éven egy tájfun sem haladt át közvetlenül az ország azon részén ahol mi lakunk, csak a széléből kaptunk mindig, ami csak olyan erősségű esőt és szelet jelentett, amivel már Magyarországon is találkoztam. Így nem is igazán figyelmet mi történik az ország többi részén, csak a következő évben, azaz tavaly éltem át az első igazi tájfunomat és akkor jöttem rá, hogy a nagy viharok a Fülöp-szigetekiek életének szokásos részei ezekben a hónapokban.

Tavaly októberben kaptuk az első igazi tájfunt, aminek a közepe közvetlenül a mi megyénken haladt kersztül majd ezt később még másik 2 követte abban az évben. Így szerencsém volt mindent megtapasztalni az erős széltől kezdve a nagy esőn át az árvízig.
Az idei első tájfun múlt héten volt esedékes, amelyet egy másik követett közvetlenül tegnap éjszaka.

Tavaly természetesen rettentően be voltam ijedve. :D Bár az tény, hogy nem annyira, mintha mindez Magyarországon történt volna, vagy mintha turistaként lettem volna itt más külföldiekkel. Ugyanis a helyiek eléggé hozzászoktak már mindehez akármilyen kellemetlen vagy veszélyes is tud lenni, ezért az emberek többsége eléggé lazán kezelik a dolgokat - úgy sincs mit tenni- alapon.
Így mivel Jonathan is nyugodt volt én sem pánikoltam be - de azért, első tájfun élményem lévén természetesen rámijesztett kicsit a dolog, hiszen nem tudtam mire számítsak.

Szóval mire is lehet számítani egy tájfun során? Első körben sok-sok esőre és főleg hatalmas szélre. Gondoljatok bele abba amikor fütyül a szél és tombol kinnt a vihar és olyan hangos, hogy alig lehet tőle aludni és azt szorozzátok be tízzel legalább. A tavalyi volt az eddigi legerősebb, amit megéltem itt, ha a falra tettem a kezem éreztem, hogy mozog, meghajlik a szél súlyától és az egész ház recsegett, a fákat kinnt tekerte a szél, a gyengébb fák a földre feküdtek a széltől, minden könnyebb kinnt hagyott tárgy (ketrecek, állatok edényei, faágak, kevésbé jól rögzített táblák stb) szálltak össze vissza neki-nekiütközve a háznak...eléggé ijesztő élmény elsőre. 

A mi házunk elég apró és gyenge szerkezetű, nem tudtuk még mennyire bírja majd a tető a szelet így az éjszaka közepén nekiállhattunk bekészíteni az értékeinket, ruhákat egy hátizsákba ha esetleg megrongálódna a ház és el kellene hagynunk.
Ez az igazán félelmetes a tájfunban, hogy annyira kiszolgáltatottnak érzed magad. Kinnt tombol a hangos vihar, tépi a fákat, repkednek a dolgok, fújja az esőt mindenfelé és te ott ülsz bennt a kis házadban a remegő falakkal, reménykedve hogy megmarad a tető, mert ha nem akkor hirtelen a kinti zűrzavarban találod magad mindenféle menedék nélkül.
Szerencsére ez nem történt meg. :D
Idén már sokkal nyugodtabb voltam hiszen ha tavaly sem vitte el a házunkat a szél jó eséllyel idén sem fogja. 

Azonban nem az erős szél az egyetlen kárt okozó tényező egy tájfun alkalmával. Mivel rengeteg kisebb-nagyon folyó szeli át az országot, nameg rengeteg nagy területű rizsmező is található midnenhol így mégnagyobb problémát okoz az árvíz.
Az alacsonyabb területek, mint például ahol Jonathan családja él (és élt ő is korábban) rendszeresen elárad a nagyobb viharok alkalmával. S mivel a víz többnyire a folyókból származik, így miután a víz leapad hatalmas réteg iszapot, sarat hagy maga után a házkban, utcákon. 

A tavalyi árvíz volt az eddigi legnagyobb a környéken már hosszú évek óta, tőlünk nem messze az ismerőseink házában több, mint 2 méter magasan állt a víz. Akik nem rendelkeztek emelettel, azoknak a tetőre kellett mászniuk, ahonnan mentőcsónakokkal, helikopterrel szedték le a segélyt kérő embereket.
Mindez az éjszaka közepén zajlott így az ágyon ültünk és hallgattuk a helyi híreket hol mi zajlik, kell-e aggódni, merre jár az árvíz, elér-e hozzánk is stb....
Mivel mi magasabban lakunk a hegyekhez közelebb így ezt megúsztuk...azonban itt egy héttel később a rengeteg folyamatos esőzés hatására a mögöttünk lévő rizsmező áradt ki, árvizet okozva a házunkban.
Legalább az iszapot megúsztuk és "csak" a combig érő vízzel kellett megküzdeni.
Ruhákat a szemetes zsákokba, hűtőt és egyéb nehezen mozdítható elektromos cuccot kivinni magasabb területre tető alá, amit lehet feltenni a szekrények tetejére, legmagasabb polcokra, értékeket és a szükséges tárgyakat hátizsákba pakolni...aztán vártuk meddig emelkedik még a víz, amikor az ágyat is elérte, mint utolsó magas pontot ahol pihenhettünk, akkor menni kellett.
Később mikor már nem emelkedett többé a vízszint jöhetett a szivattyúzás és a napokig tartó takarítás...Komolyan inkább a szélvihar csak ezt ne. :D 

A másik kellemetlenség amit a viharok okoznak az az áramkimaradás...mi ebben is nagyon szerencsések vagyunk mert errefelé elég stabil az áramszolgáltatás. Ez elég ritka itt a Fülöp-szigeteken így a legtöbb tájfun súlytotta helyen napokra, sokszor hetekre eltűnik az áram, ami teljes elzártságot jelent a külvilágtól, a hírektől a segélykéréstől amennyiben szükséges és persze mikrót, vízforralót és társait sem lehet használni ami elég kellemetlen lehet ha fel vagy szorulva az emeletre, az utak pedig el vannak zárva vagy víz alatt vannak...Természetesen sokan már fel vannak készülve generátorokkal, aksikkal, zseblámpákkal és vészhelyzet esetére tartogatott kajával. 

Mostmár nekem is szokásos rutin, hogyha tájfun közeleg megyünk bevásárolni mindenféle instant, könnyen elkészíthető élelmiszerből, konzervekből, nasiból, feltöltjük az aksikat, mobilokat, előkészítjük a vészhelyzet esetére tartogatott kis gázsütőt, gumicsizmát, zseblámpát és társait. 

Szóval milyen erős egy ilyen tájfun?  Itt a Fülöp-szigeteken 5 kategóriába sorolják az viharokat, az egyes fokú riasztás a leggyengébb, ami nagyjából egy szokásos nagyobb magyarországi viharnak felel meg, az 5ös fokú viharok azonban komoly károkat okoznak, fák dőlnek ki, házak károsodnak meg illetve dőlnek összem amennyiben gyengébb trópusi házakról van szó...
A legutóbbi, tegnap éjszakai vihar szélerőssége 18o-2oo km/órás volt, nálunk semmi extra kárt nem okozott mivel a tájfun "szeme" északabbra haladt át az országon. Ott evakuálták az embereket, templomokba, sport csarnonokba szállították őket...ott hatalmas pusztításokat végzett a vihar illetve a hegyekben is, ahol sajnos többen is eltűntek a földcsuszamlás következményeként.

A legnagyobb helyi vihar az elmúlt években 2o13-ben történt, akkor több, mint 28o km/órás szelet mértek. 

A rengeteg veszély ellenére azonban meglepő mennyire jól reagálnak minderre a helyiek. Azt várná az ember, hogy mindenki pánikol, stresszel, idegeskedik és hogy tele lesznek a hírek síró jajjgató emberekkel, de nem. Persze ez is előfordul, elkerülhetetlen, főleg ha olykor tragédia történik...a mostani vihar északon hatalmas károkat okozott így kicsit más a helyzet....
de egy "átlagosabb" tájfun alkalmával, amikor senki sem sérül meg hihetetlen, hogy mennyire jól reagál az egészre a helyi emberek többsége.
A tájfunok közeledtével sincs pánik, mindenki rutinosan felkészül és kész. Ha jön az árvíz megteszik a szükséges lépéseket és várnak, amíg elcsitul a dolog...miután vége jajgatás helyett takarítanak, rendezkednek, nem sopánkodnak, hanem örülnek, hogy vége.
A hírekben is rendszeresen látom a mosolygó, integető embereket akik a tájfun után éppen az elszállt tetőjük darabjait szögelik vissza.
Ez a hozzáálás szerencsére rám is rám ragadt ideén. Tavaly volt az első alkalom, de már megtapasztaltam, tudom mire lehet nagyjából számítani és kész.
Hiszen valóban - mit lehet tenni? Ha jön a szél és döngeti a falakat nem sokat tehetünk, ha jön az ár egyszerűen összepakolunk és megyünk, ha kell tetőt mászunk...nem tudunk változtatni semmin, ugyan az fog történni akkor is, ha pánikolunk vagy ha nyugodtan várjuk a fejleményeket.
(Mindt például ők, akik vidáman kosaraznak az utcán az árvízben...)

A mostani tájfun alkalmával már mindenféle stressz nélkül raktároztunk be mindenféle nasiból, bezárkóztunk és kész, sőt őszintén szólva én végigaludtam mindkét vihart. :D
Ha ilyen helyen él az ember akkor számolni kell azzal, hogy ezek a dolgok rendszeresen előfordulnak és egy idő után megszokottá válnak.

Ennyi mostanra, még bőven a tájfun időszak közepén vagyunk így ha új élményekkel gazadgodom (reméljük nem :D) akkor arról mindenképpen beszámolok majd.  :P  

(Ha valaki szemléletesebben szeretné látni milyen erős tud lenni a szél, akkor ajánlom ezt a videót. )

El Kabayo - Lovastúra a Fülöp-szigeteken

Sziasztok!

Ma egy kis élménybeszámolóval szolgálok majd, ami elsősorban lovas ismerőseimnak lehet majd érdekes. Ugyanis a héten végre ellátogattunk a Clark városában található El Kabayo lovas framra.
Aki ismer tudja, hogy az egyik legnagyobb szenvedélyem a lovaglás, de sajnos erre nem sok lehetőség akad itt a Fülöp-szigeteken.

Míg Magyarországon, főleg Kecskeméten szinte minden sarkon akad egy kisebb-nagyobb lovasfarm, itt nem egyszerű találni még lovat sem, nemhogy rendes lovas farmot. Főleg mivel a helyi lovak inkább csak pónik, ha valaki egy rendes farmot szeretne üzemeltetni, rendes lovasoktatással, ami túlmegy a gyerekek körbe-körbe vezetgetésén akkor rendesen a zsebébe kell nyúlnia, hogy külföldről hozasson be lovakat és talán még a felszerelést is.  De a héten hosszas tervezgetés után végre eljutottunk az El Kabayo western farmra, ahol egy kis túrán vettünk részt.

A hely maga egyszerű, nem olyan gyönyörű, mint a másik farmjuk, ahol tavaly már jártunk, azonban nagyon jó érzéssel töltött el ott lenni, mert ez egy igazi rendes farm volt szakképzett emberekkel, lovakkal, amiket Magyarországon megszoktam. Látszott, hogy ide nem csak turisták járnak lovagolgatni a próba kedvéért, hanem itt valóban igazi lovas élet folyik.

Mivel sem Jonathan, sem a családja nem tud lovagolni, mégis együtt szerettünk volna részt venni a dologban így egy sétalovaglás mellett döntöttünk, ahol ők kísérők segítségével (én pedig természetesen egyedül) vezethettük végig lovainkat a gyönyörű területen.
Sajnos lovaglás közben érthető módon nem igazán tudtunk fotózni, pedig hihetetlenül szép helyeken vezettek át minket. Legközelebb mindenképpen megállunk majd kicsit mégtöbb fotóra, most csak képzeljétek el, hogy nagyon szép volt. :D

Először egy szép zöld parkosított erdei területen lovagoltunk keresztül, ami egy kis dombos mezőre vezetett, ahol egy kis folyó kanyargott. Körülöttünk legelésző lovakat és bivalyokat láttunk, még egy nagyon aranyos pár hónapos kis baba bivalyt is. Sok bivalyt láttam már, amióta a Fülöp-szigeteken élek, de most kerültem hozzájuk a legközelebb, ahogy közvetlenül mellettük lovagoltunk el, nagyon aranyosak voltak.
A folyón is keresztül kellett lovagolnunk több alkalommal is, ami nagyon nagy élmény volt nekem, akinek a tizen plusz éves lovas tapasztalat alatt még sosem volt lehetősége ilyen szép víz közeli környezetben túrázni. Mindig csak beszéltünk róla a nagy kecskeméti pusztában milyen jó lenne egyszer egy tavon, vagy folyón keresztül lovagolni, most végre ez a kívánság is valóra vált. :)

Visszafelé ismét erdőn, parkokon és egy kis helyi falunk keresztül jöttünk, ahol mindenki moslygott és integetett nekünk. :)
A túra végén még lehetőséget kaptam egy kis ügetésre és vágtára is a parkban, amit a többiek jelenlétében nem tudtam megtenni, ugyanis Jonathannak nem volt segítője a lovának elméletileg az enyémet kellett volna követnie, ami nem mindig akart összejönni, így ól megszenvedett a dologgal mivelhogy ez volt az első alkalma, hogy lovon ült.

Maga a hely egyébként éppen felújítás alatt állt, de egy kis western farmos témával rendelkezik.
Mindenképpen visszamegyünk még és akkor több képet tudok majd készíteni, most sajnos hamar haza is kellett indulnunk mert a lovaglás végeztével az eső is szakadni kezdett.

Azonban kedden lehet, hogy visszatérünk a másik farmjukra, ahol tavaly már jártunk és reményeim szerint ismét lóra pattanhatok majd egy kicsit. :)